Kezdetben nem láttam semmit, féltem is, mi lesz, ha sosem látok? Amikor kinyílt a szemem, az első, akit megláttam. Anyu volt.

Azután kiderült, hogy lakik ott több nagynénim, de legalábbis fogadott nagynénim, akik sok szeretettel foglalkoztak velem.

Testvéreimmel sokat játszottunk. Jól éreztem magam.

Egy nap jött egy hölgy, aki leült közénk, és beszélgetett velünk. Anyu és a nagynénik azt mondták, szimpatikus a néni, szereti a kutyákat, érezni rajta. Én nem is nagyon fértem hozzá, mert az összes lány ott lihegett és illegette magát, hogy simogassa őket. De azért sikerült odafurakodni, megrágogatni a lábujját. Akkor rám nézett, és megkérdezte, vele akarok-e menni. Nem nagyon értettem hova kellene mennem, de azért mellette maradtam, mert szerettem, ahogy simogat.

Kis idő múlva a néni azt mondta, hogy most el kell mennie, de két hét múlva értem jön, mert Anyu csak akkor ad neki oda. Rendben, gondoltam, és szaladtam játszani.