
Egy hd kti ssze a Fldet az ggel,
ez a szivrvnyhd, mely
csods sznekkel ragyogan vel
fldig r tarka vvel.
Innens oldaln a hdnak
pompz virgok nylnak,
friss-zldek a pzsitos rtek,
dk a vlgyek, a dombvidkek,
rk a tavasz, nem esik a h.
Van bsggel ennival,
mindig lgy-meleg az id,
a vz is mindig frisst.
Ha egy kedvencnk kihl,
erre a szp helyre kerl.
Az agg, megtrt llatok
itt lesznek jra fiatalok,
jra pek a megcsonkultak,
s egsz nap csak jtszadoznak.
Az n kedvencem is itt lakik,
s nagyon vr mr valakit.
Hisz' csak egy hinyzik neki:
Nincs itt vele, ki szereti;
ht hancrozik egsz nap,
mg el nem j a pillanat.
Most hirtelen abbahagyja:
orra tgul, fle felll;
lba remeg, szkl a szempr,
rohanni kezd, megjtt a gazdi!
S hogy megrzett s megltott,
hozzd rohan a bartod,
cskolgatod jra meg jra,
belenzel hsges szembe,
s elindultok. Majd elrve
a csodk tjnak vgre,
a szivrvnyhdon egytt mentek t,
s ez lesz nektek az igazi mennyorszg.
|