| 
	  
	   
	  
	  
	  
	
 
	 Egy hd kti ssze a Fldet az ggel, 
	ez a szivrvnyhd, mely 
	csods sznekkel ragyogan vel 
	fldig r tarka vvel. 
	Innens oldaln a hdnak 
	pompz virgok nylnak, 
	friss-zldek a pzsitos rtek, 
	dk a vlgyek, a dombvidkek, 
	rk a tavasz, nem esik a h. 
	Van bsggel ennival, 
	mindig lgy-meleg az id, 
	a vz is mindig frisst. 
	Ha egy kedvencnk kihl, 
	erre a szp helyre kerl. 
	Az agg, megtrt llatok 
	itt lesznek jra fiatalok, 
	jra pek a megcsonkultak, 
	s egsz nap csak jtszadoznak. 
	Az n kedvencem is itt lakik, 
	s nagyon vr mr valakit. 
	Hisz' csak egy hinyzik neki: 
	Nincs itt vele, ki szereti; 
	ht hancrozik egsz nap, 
	mg el nem j a pillanat. 
	Most hirtelen abbahagyja: 
	orra tgul, fle felll; 
	lba remeg, szkl a szempr, 
	rohanni kezd, megjtt a gazdi! 
	S hogy megrzett s megltott, 
	hozzd rohan a bartod, 
	cskolgatod jra meg jra, 
	belenzel hsges szembe, 
	s elindultok. Majd elrve 
	a csodk tjnak vgre, 
	a szivrvnyhdon egytt mentek t, 
	s ez lesz nektek az igazi mennyorszg. 
	  
	  
	  
	  
	  
	
 
	  
	  
	  
	  
	
 
	  
	  
	  
	  
	
 
	  
	  
	  
	  
	
 
	  
	  
	  
	  
	
 
	  
	  
	  
	  
	
	
 
	 |