Am  ikor Csibe érkezett, akkor volt még egy bichon havanese a háznál, úgy hívták, Tücsök, három éves volt. Kezdetben nagyon várta, hogy Csibe elmenjen. De hát egy nyolc hetes kiskutya hova menjen?

Nagyon szerette volna, hogy Tücsök a barátja legyen.

     Tücsök lassan meg is szokta Csibét, megtanította ugatni, házat őrizni, focizni, cicával játszani, lépcsőt mászni...De Tücsök egyszer csak megbetegedett és meghalt. Az utolsó este Csibe betette a legkedvesebb játékát Tücsök kosarába, hogy legyen vele, amikor elindul a hosszú útra. Nagyon sajnálta, hogy elment.

De szerencsére lett egy új barátja, Babuci. Csibe nagyon sok szeretettel fogadta, mert emlékezett arra, milyen rossz a kiskutyának, ha nem fogadják szívesen. Ezért már az első nap kedves volt hozzá. Nem bánta meg, mert nagyon jó barátok lettek.  

Csibe nagyon szereti a kertünket, sokat szaladgál benne,

 de szívesen üldögél is,

és a fotelt sem veti meg.