A puli

rasztafari szafari

A legbefutatottabb magyar terelőkutyasztár. Csekély mérete dacára a nyáj korlátlan ura, percek alatt képes Woolmark-embléma alakúra terrorizálni a birka tömeget.

Ha nincs nyájunk, használhatjuk a pulit házőrzőnek is. A harapás nem erős oldala, de megvesztegethetetlenség terén Robespierre hozzá képest egyszerű Costa-Rica-i vámos. Boldogult gimnazista koromban másfél éven keresztül folytattam etológiai kísérleteket egy útba eső házőrző pulival. A kockacukrot néhány hét leforgása után elfogadta, de miután lenyelte, tovább uigatott. A kezdeti siker szárnyakat adott, hónapokig hordtam neki a cukrot, néha még vakáció alatt is, készülvén az új tanévre. Az érettségivel félbeszakadt a kísérlet, a kutyának soha nem vakarhattam meg a feje búgját.

A puli külsőre megtévesztésig hasonlít H.G. Wells láthatatlan emberére, aki minden testfelülelét befedte, nehogy feltűnjön valakinek, hogy nem létezik. A pulinál is nehéz megmondani, mi rejtőzik a hihetetlenül bozontos bunda mögött, füle, farka, szeme, lába és teste megannyi sötét rejtély. Egyedül az orra vége látszik, igazi profik soha nem ülnek le vele pókerezni. A legtöbben csak a fekete pulit ismerik, holott viszonylag gyakori a fehér, néhány szürke, maszkos fakó és - bár ez marhaságnak tűnik - egy angol kutyakönyv barnáról is tud.

A puli a tűzpiros Gibson Les Pault leszámítva némileg Bob Marleyre hajaz, ám városi lakásban ajánlatos lenyírni a rasztafari irhát. Ebben az esetben is szemrevaló társunk marad, és göndör bundája nem rohad össze....

(Winkler Róbert: Kutyaszorító)