TÜCSÖK

2001-2004

Tücsök egy nagyon kicsi helyre bezárva élt sok társával. Amikor a jóbarátunk elment, hogy vegyen egy kiskutyát, szinte odarobbant elé. Felállt két lábra, mintha csak mondta volna: „engem vigyél…” Amikor leült, az ölébe kapaszkodott. Nem volt vitás, Tücsök volt az ő kutyája. Neki rendelte a sors.

Otthon Sutyival hamar megbarátkoztak. Komoly és mély barátság volt. Szerencsére jóbarátunkat is befogadták, így hárman voltak igaz barátok. 

Tücsök nagyon vidám kiskutya volt, mindig bolondozott. Percekig tudott két lábon állni, egyenes háttal, egyenes derékkal. Szerette az olyan játékokat, amiket ha megnyomott az ember, muzsikáltak. Odavitte mindig a játékait valakihez, a kezébe adta, hogy nyomja meg és félrebillentett fejjel hallgatta a zenéjüket.

Három hónapot élt azután, hogy Sutyi meghalt. Csibe az utolsó este odaadta neki az egyik játékát. Megható volt a mozdulat, ahogy betette Tücsök mellé a kosarába a kedvenc maciját, ami - ha megnyomta - azt mondta „I love you”.  Csibe akkor már tudta, amit mi a mai napig nem tudunk elfogadni…hogy Tücsök már nem lesz velünk többé. Elment Sutyi után, és elvitte magával az "I live you" macit...