Megismertem, szaladtam is hozzá, de nem sokáig beszélgettem vele, mert a testvéreimmel éppen nagyon jót játszottunk, és nem akartam kimaradni. De közben láttam, hogy a hölgy Anyuval beszélget, simogatja, Anyu bólintott egyet, és odajött hozzánk. "Kicsikém", mondta, "ez a hölgy most elvisz Téged, az új otthonodba. Egy kicsit szomorú leszel, hiányozni fogok Neked, de tudom, hogy jó sorod lesz. Én mindig gondolok Rád, kérlek, ne felejts el Te sem engem."

"Jó", mondtam, és egy kicsit megharapdostam a lábát.

"Na megállj, Te gézengúz, elkaplak!" Szaladt utánam Anyu.

Nem tudtam, hogy utoljára játszunk. Ahogy el kezdtünk birkózni, Anyu gazdája lenyúlt a nagy kezeivel (belefértem a tenyerébe), és hallottam, hogy azt mondta a hölgynek, "Kiviszem a kocsihoz, segítek beszállni."

"Kocsi?", gondoltam, "mi lehet az? Hát egy nagy doboz volt, kicsit meleg, és hangos. Székek voltak benne, egyikben a hölgy ült, a másikba engem tettek. "Ez így nem jó", gondoltam magamban, és átfurakodtam a hölgyhöz. Az ölében melegem volt, ezért mellé ültem, és a fejemet a lábára tettem.

Az autó-doboz hangja elálmosított. Nem tudom, mennyit aludtam, de amikor felébredtem, egészen más szagokat éreztem a levegőben. A hölgy azt mondta, "Mindjárt hazaérünk. Otthon vár az én anyukám, és Babuci, Csibe, meg Panka, akik kedves kutyák, szeretni fognak Téged. Én leszek a Legjobb Barátod, és Te az enyém."     

Rendben, gondoltam, az jó, ha van a kiskutyának egy jó barátja. Hát még ha a Legjobb. "De hol lesznek a testvéreim, és Anyu?" kérdeztem. A Legjobb Barátokm elmosolyodott, és azt mondta, "Most már mi leszünk a családod."