"A kispuli én vagyok, a hölgy meg biztos a Legjobb Barátom Anyukája." A Legjobb Barátom betett a kezébe, úgy ültem ott a karjában, mintha mindig ott ültem volna. Gondoltam nem árt egy kis jóindulatot szerezni, és megnyaltam az arcát.

A Legjobb Barátom akkor a karjába vett, és felvitt a magasba, később kikutattam, hogy lépcsőkön mentünk fel a garázsból a lakásba. Ott három kutya lépett mellém, és nagy szimatolsába kezdtünk. Nem féltem, mert mindhárman csóválták a farkukat. Viszont éhes voltam, ezért gyorsan odaléptem a kajás tálhoz, és ettem pár falatot. Finom volt. "Nem rossz", nyaltam meg a számat, "körülnézek egy kicsit." A többiek kikísértek egy nagy kertbe, ahol először megszeppentem, de mivel mindenki leült mellém a fűbe, elmúlt a félelmem. Körülszaglásztam egy kicsit, majd visszaszaladtam a lakásba. Nem szerettem volna egyedül kint maradni.

Ezután kaptam vacsorát, és lefeküdtünk aludni. Ekkor eszembe jutott Anyu, és a többiek és felsírtam. Sírdogáltam egy kicsit, a Legjobb Barátom és az Anyukája vígasztalgatott, én pedig álomba sírtam magam.